Péntek 13 avagy ha nem segít a szerencse ...

Van egy orosz közmondás: "amikor a szerencse nem segít, segít a szerencsétlenség".

Éppen így jártam péntek 13.-án.

Illetve a történet, még csütörtökön hajnali 6 óra 6 perckor kezdődik M.-nám közzé tette, hogy a reptéren vannak, többed magával és utaznak Libanonba ezt én fél 7 felé olvastam, úgy ment el, hogy egy szót nem váltottunk az nap, de gondoskodott róla, hogy tudjam, hol van. ♥

Hosszú az út B.-ból Bejrútba. Iszonyú hosszú, főként, ha az ember vár, vár és vár. Február 14.-én, déli 12 óra 20 perckor üzenetet kapok, hogy megérkeztek. ♥ Hála a Mindenhatónak!

Közben azért folyt az élet, ha nehezen is, pénteken megérkezik az asszisztensem és kitalálja mérjük meg a vércukromat. Hát megmértük és 15. No, innen szép győzni! Másnap rá is állok a győzelemhez vezető útra és ma Hétfőn, 8,8 a cukrom, minden gyógyszer nélkül.

Ezt a cukorbetegséget nem mondtam el, csak S.-nak, de már megbántam, azóta szegény folyamatosan félt. M.-anámnak van elég gondja az Édesanyja betegségével, nem terhelem az enyémmel, A.-nak is meg van a maga baja.

Fiam előtt nem tudok titkolózni. Neki, még péntek délután "eldicsekedtem", Ő jó "színész", csak most nagyon meglepte a dolog és nem tudta palástolni hirtelen a meglepetését.

... most olyat teszek ...

Van ugye a bátorság - amit még az ellenség is tisztel és van az esztelenség M.-nám ez utóbbiba keveredett tegnap.

Most már "sportot" csinál abból, hogy a kijárási tilalom idején az utcán van. :( Igen, most lehet számolgatni, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy éppen Ő ....?

Így kénytelen vagyok megvonni magam M.-tól, nem szívesen teszem, lázad a vérem ez ellen, de nincs más "fegyverem"! :( Teljes egy napig bírtam :D, már szent a béke! ♥

Ép bőrrel megúszta mindenki a kijárási tilalmas kalandot! Hála a Mindenhatónak és Alahnak! ♥

....az ész és a szív harca--the mind and the heart struggles ...

.... az ész és a szív harca ...mostanában egyre többször van összeütközés e két nagyszerű szerv között.

Legutóbb éppen az elmúlt éjszaka. Tagnap valamikor a nap közepén tudtam meg, hogy nagyszabású ünnepség lesz éjfélkor, ahova M.-nám és A.-is hivatalosak és el is szándékoznak menni!

 Félelmetes, hogy sehol egy lélek. :'(

Első reakcióm a szív parancsa, nem mehetnek el, le kell beszélnem Őket róla! 
Ész közbeszól - fiatal emberek, nem lehetnek bezárva egy életen át pár ezer senkiházi miatt!
Szív mondja, de kijárási tilalom van, bármikor szó nélkül tüzet nyithatnak rájuk.
Ész, menti a menthetőt és azt mondja - ügyes, intelligens fiúk Ők, tudnak magukra vigyázni!

Vita lezárva, mert a ♥ cselekszik. :) 

Megkörnyékezem A.-t. Ő nem ismer annyira, mint M.-nám, így őszintébb, nem bagatellizálja el dolgot, hanem őszintén válaszol.

Tehát kérdezem A.-t: "A. darling, you're going to play music with M.?"
A.: "Yes yes yes"
Én, aki már vizsgálóbíró lettem a félelemtől :(  - "today? when the show starts? night at 12 pm? there is a curfew in B. :'(" 
A. válasza: - "Yes, in the street" - erre mit lehet mondani?
Én:  - "How do you go home at night?
A., I pray at night when you get home you just please write me a letter, I know that all is well with you.
Thank you so much".
A.: - "I thank you, her beautiful heart" - itt már a könnyeim folynak.

Még pár jelet váltottunk A.-val és innentől várok. Teljesen világossá vált előttem, hogy nem fogom tudni ülve a számítógép előtt megvárni Őket, így telefonra váltottam és fél 11 körül lefeküdtem- ez náluk fél 12. Addigra már M.-nám oldaláról megtudtam, hogy szerencsésen megérkeztek. Nem láttam a képeken mindenkit, ugyanis engem csupán három ott lévő ember érdekelt, de az arcukon látszott volna, ha valami nincs rendben.

Imádkoztam értük és már talán el is szundikáltam, amikor pityeg a telefon, én ugrok, mint a bolha és drága A.-m küld egy képet - amin Ő van és M. - és egy szót: - "Now". Ez nálunk fél 1 volt, Náluk egy órával több.

Hálás, boldog szívvel aludtam el igazán mélyen és jól.



 

I hate the war, all kinds of violence -- Gyűlölöm a háború, az erőszaknak minden fajtáját

I hate the war, all kinds of violence...... -Gyűlölöm a háborút, az erőszaknak minden fajtáját .....

Gondolom vagyunk még ezzel így jó pár millióan, számszerűsíteni nem tudom, de úgy vélem a többség. És nem értem, hogy a többség miért engedi, hogy ez az erőszakos, hatalomvágyó kisebbség uralkodjon a földön?

Nem lesz politikai a blog, de óhatatlanul belefolyik az erőszak az életünkbe, mérgezi a lelkünket és a testünket. Most, kérdezhetnék, miért éppen most jutott eszembe? Azonnal válaszolok a kérdésre.

Tegnap este minden úgy kezdődött, mint a mesében. Késő délután le kellett feküdnöm, mert nagyon fáradt voltam és nagyon érzem az időjárás változásait is, így este 9 óra felé jöttem a "hivatalomba", amikor már itt várt S. és zenélgettünk. :) 

Talán az ilyen állapot a "túl jól ...", hamar elrepült az idő, észrevétlen éjfél lett C.-ban, figyelmeztetne kellett S.-ot, hogy elszállt az idő, elbúcsúztunk és Ő elment aludni. Én meg vesztemre körülnéztem még, mert a délutáni alvásom miatt nem voltam álmos.

Mit látok? :) M.-anám vacsorázik barátaival, az egyik barátjának, ma van a születésnapja, azt ünneplik. (y) :)
Lelkesen lájkolom, aztán, megdermedek .....utcai fotó és valami ilyesmi, hogy " .....a kijárási tilalom ellenére.....", itt "elszakadt a film". Ami ezután következett, azzal nem dicsekszem, elvesztettem az önkontrollomat és ilyesmiket írtam M.-námnak. :'(

"M., if, you want to kill me, come and kill me, but not so slow, suffering from fear to hear that when you killed"!  

Igen, tudom, hogy ez nem volt fair és MA már sokkal disztingváltabb lennék, de az tegnap volt és ez a fenti mondat a "félelem bére"! 

Gyűlölök félni, gyűlölöm, hogy pár ezer senkiházi tartja félelemben a világot és félteni kell azokat ezektől a senkiháziaktól, Akiket SZERETÜNK!!!

 

.... more baby ...

Most A.-nál időzünk  egy kicsit, akit én - szégyen szemre - rosszul ismertem.

Jön egy parancsszerű kérés: "Let me see that now". Mit tehet ilyenkor az ember? Csinál egy selfit és elküldi. :)

Jön a válasz is gyorsan, "Ooooh very nice" és sok-sok puszi és a "...... more Baby ..." Ő az, akinek egy semmiből nem elég. :))) Aztán, következett az "I need more..", és ment a kép, ment, és ment. Jött is egy :)))


Viszont, ennyi bókot, szép szót már régen nem kaptam, mint A.-tól az elmúlt napokban.  

Ami aztán tényleg váratlanul ért az az, hogy minap közzé tettem egy 20 évvel ezelőtti fényképemet.

M.-nám úgy tett, mintha nem is látta volna. :) S. "tetszikelte", nem kommentálta privátban sem, ellenben A. azt írta privátban: "Beautiful" aztán azonnal a másik üzenet "Now to beautiful" - szóval ilyen az én drága makrancos A.-m! ♥

yesterday

A tegnapi nap olyan volt, hogy semmi jót nem vártam. Néha, hangulattalanok a téli napok, nem tudok kint lenni, a lakásba záródom hetekre, hónapokra. Az internet jelenti az egyetlen kapcsolatot a világgal és egy-két barát. Most, még állandó netes kísérőm is szabadságon van. Tehát, olyan "langyos víz íze" volt az egész napnak.

Este ír A.! :) Egyből orromra koppint - szokása. :) "Támad" - most igaza is van - én hátrálok, hátrálok, aztán már nincs hova hátrálnom! A. bevágja a durcát. Nagyon okos, mert ez a "bevágja a durcát", azt jelenti, hogy teljesen megvonja magát tőlem! Ami nekem nem tetszik! :))
Már este 8 óra, nem akarok így lefeküdni, hogy "haragban" vagyunk és ezt tudtára is adom.

Én - "A. in the evening, so I can not go to sleep, you are get angry at me". :(
Ő - "No no no" - és Tőle szokatlan módon virágot küld és folytatja .....

"Now for you" - mondja - ezt ha, valaki egy-két nappal ezelőtt mondja nekem, nem hiszem el. Igaz, A.-t nagyon félre ismertem. Azt gondoltam, hogy önző, szívtelen, de nem, éppen az ellenkezője és még nagyon érzékeny, mély érzésű, gondolkodó is. ♥

Igen, A. is zenész - gondolta volna valaki? :) Méghozzá ....... fuvolaművész. Ez nem az európai értelembe vett fuvola, inkább egy óriási furulya. A.-nak van civil foglalkozása, nem hivatásos zenész.

 

 

..... alone II. rész.

Ma, egyedül érzem magam, noha nem vagyok egyedül.

Reggel azonnal jön M.-nám érdeklődése a hogylétem felől, nem múlt el nyomtalanul a lelkéből, hogy nem éreztem jól magam. Többé soha, nem panaszkodom M.-námnak, Neki én vagyok a biztonság!!!
Ennek örülnöm kellene, de nem örülök, hiszen annyi gondja-baja van és ezt még én is tetézem, pedig nem ez volt a szándékom.

Egy elég hosszú ideje kb. két hónapja megszoktam, hogy egész napi tevékenységem hűséges és elragadó kísérője S. Akit a munkája pontosan úgy az internethez, köt, ahogyan engem is. (Az Ő szemszögéből is pontosan ez a helyzet, az Ő egész napi tevékenységét én kísérem végig már vagy két hónapja).

Tegnap mondja S.: 
- "I will be travelling for next three days my lady".
Én: -"you traveling to"? - értelmesen tudok kérdezni, szó, mi szó :D 
Gyakorlatilag a meglepetéstől, nem kaptam szikrát.
S.: -"Countryside my kids there for mid year vacation I will go to get them back" 
Én: - "feel very well and I take care of yourself ...please..."
S.: "thanks"
Én: - "really going to miss you, but I'm glad that you rest..."
S.: -"me too ..........."

Őszintén örülök ennek a három nap szabadságának, mert  iszonyú, hogy mennyit sokat dolgozik, sokszor féltem az egészségét. 

Jelentem már "csak" két napig kell nélkülöznöm S.-t! :)))

...... alone ....

Mostanság Charlie Hebdo kapcsán sokat halljuk, hogy így az arabok......, úgy a muzulmánok ..... én most leírom, amit tapasztalok az arabok és a muzulmánok kapcsán, lehet hogy elfogult vagyok velük, mert szeretem Őket. :) Döntsenek Önök!

M.-nám abban a városban él, ahol az alábbi gyönyörű épület található.

Tegnap volt egy nagy sikerű koncertje egy galériában, úgy, hogy nem sokat tudtunk beszélni tegnap, nem akartam zavarni Ő meg nem ért rá velem foglalkozni. Így ma szokatlanul korán reggel írt és telefonról, így kérdezett :  "h r u ?" - ugye ettől őrülök meg máskor, de most nem. :) Nem fogom elrontani a kedvét a saját hülyeségemmel. Viszont szép hosszasan ecsetelem, hogy nem vagyok jól. M.-nám tisztában van az állapotommal!
Imigyen: 

-" I'm not very good, cold -10 degrees and stretch the muscles. My body can not handle the cold. :("
Ő: - "oh my dear, is you alone in your home"?

Megnyugtattam, hogy nem vagyok egyedül és még az asszisztensem is jön. Nem lett sokkal nyugodtabb!

Ezt csak azért írom le, mert Ő egy arab fiatal ember, nagyon fiatal! Melyik magyar vagy európai fiatal embernek jutna ez eszébe? Megnyugtatok mindenkit, hogy EGYIKNEK SEM!!!

Vagy egy másik példa:

S. Ő a Nílus völgyében él.

Mégis vagy ennek ellenére kevés ilyen tapintatos, kedves, jó szívű, intelligens férfival beszéltem, mint Ő, pedig már jó pár éve foglalkozom informatikával és jó pár férfi "tüntet ki figyelmével".

A "művelt" európaiak ilyen állatságokat írnak:
"Kulon oromet szereznel vele ha\ engem tuntetnel ki azzal hogy egymasnak oromet okozunk a kameran".

Hánynom kell ettől ...... :(

 

...... miss you so much ....

Egyre gyakrabban kezdődik ezekkel a szavakkal "...... miss you so much ...." a beszélgetésünk M.-námmal is és S. is.

Örülnöm kellene ennek, de valahogy nem az öröm jut eszembe, amikor olvasom, sokkal inkább a kétség, a megoldatlanság, a megoldhatatlanság, a kilátástalanság. Főként, ha M.-námat nézzük. Volt olyan idő pár hónappal ezelőtt, hogy Ő Magyarországra jön a náluk dúló háború miatt. Aztán Ő úgy gondolta - teljesen jogosan - hogy ne Magyarország legyen a célország és én ebben az elhatározásában is százszázalékosan támogatta, ugyanis most Magyarország nem az a hely, ahol ÉLNI lehet. :(

Akkor, rávettem, hogy maradjon otthon! Ott van a családja, barátai, mindenki aki fontos a számára, ismeri a nyelvet, nem "idegen", mint lenne Magyarországon vagy bárhol a világon. Áldom az eszemet, mert most, hogy beteg lett az imádott Mom, biztosan megőrült volna, ha bárhol van és nem otthon. Meg tudom érteni!
Imádott Mom örömmel jelentem, hogy jól van! ♥ Két stent ültettek be az imádott Momnak és Hála Istennek jól van. :) 

(Nekem is ültettek be egyet, még 10 évvel ezelőtt és én is jól vagyok azóta is). M.-nám ezt nem tudja, mert, ha tudná, ettől folyamatos hidegrázása volna. :)

M.-námmal elég különleges a kapcsolatunk a köztünk lévő korkülönbség miatt, illetve ez csak engem zavar Őt nem! Örülök, hogy megérhetem ezt az érzést, egyszerre a fiam, a szerelmem, a barátom és bármily hihetetlen az apám is. Fentiekhez tudni kell, hogy M.-nám egy magas rendű Bak szülött, akik ismerik a Bakokat tudják miről beszélek.

....... nem kerek .....

Tegnap egy jó nap volt, mit több, kitűnő :) .....de ....

S. nagyon elfoglalt, így esténként pótoljuk be, amit napközben elmulasztunk. Jó két órát zenéltünk este - közben láttam M.-nám barátaival múlatta az időt.

A zenélés úgy néz ki, hogy Ő küld egy számot, aztán én és így megy egy-két órán keresztül, közben kommentáljuk a zenéket. Nagyon jó, szeretem és nyilván nem csak én, hanem S. is, azért van ott amikor tud.

Zenélés közben láttam M.nám fényképét a barátaival - gondolom meccset néztek, hiszen a Nemzetek Kupája van és M. nagy focirajongó velem együtt. :)

Elszaladt az idő gyorsan, hamar éjjel 11 óra lett, ami Náluk már 12 óra. S. elbúcsúzunk egymástól, amikor én is aludni térnék, látom, hogy M.-nám még nem alszik. Így beszédbe elegyedünk. Kiderül, hogy az imádott Mom nincs jól. :( Hol jobban van, hogy rosszabbul, hol kórházban hol otthon. :( Most otthon van. :) Nem idős és nem tudok rájönni, mi lehet a baj. Lehet, hogy született szívbetegség - ennek van a kisebb esélye. Lehet, hogy az otthoni stressz - ezt meg még nem kérdeztem ki M.námtól.

Ma, megkértem M.-námat, hogy minden nap menjen el az imádott Momhoz, vigyen neki egy szál virágot, kis édességet vagy valami csekélységet, aminek örül és vigye magával a lantot is és játsszon a Momnak szép zenéket. Nagyon hálás volt M.-nám ezért az ötletemért. És így is tett és tesz! ♥