Magyarországon az elmúlt 15 év kormányzása alatt több olyan terület is van, amely a szakértői elemzések, a statisztikai adatok és a társadalmi visszajelzések alapján jelentős strukturális romláson ment keresztül, vagy funkcionálisan „leépült”.
Fontos megjegyezni, hogy míg a kormányzati kommunikáció sikerekről (például magas foglalkoztatottság, családtámogatások) beszél, az alábbi kritikus területeken a rendszerszintű problémák váltak meghatározóvá:
1. Közoktatás és pedagógus-életpálya
Az oktatási rendszer az egyik legtöbbet kritizált terület. A központosítás (KLIK) és a szakmai autonómia visszaszorítása mellett az alábbiak épültek le:
Pedagógus-utánpótlás: A bérfeszültség és a munkakörülmények miatt drasztikus a tanárhiány.
Esélyegyenlőség: A magyar iskolarendszer ma már nem csökkenti, hanem konzerválja a társadalmi különbségeket.
Modernizáció: A tananyag (NAT) merevsége és a kritikai gondolkodás fejlesztésének háttérbe szorulása.
2. Állami egészségügyi ellátórendszer
Bár történtek kórházfelújítások és orvosi béremelések, a rendszer működőképessége több ponton megroppant:
Várólisták: Bizonyos műtétekre (pl. csípőprotézis) évekig kell várni.
Szakdolgozói hiány: Az ápolók és szakasszisztensek elvándorlása kritikus szintre lépett.
Kettészakadt ellátás: A közegészségügy leépülésével párhuzamosan a fizetőképes rétegek a magánegészségügybe kényszerültek, ami tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenséget.
3. Demokratikus fékek és ellensúlyok
A jogállamisági viták középpontjában álló intézményi leépülés:
Független média: A közmédia pártpropaganda-eszközzé vált, a vidéki sajtó és a kereskedelmi média nagy része pedig kormányközeli tulajdonba (KESMA) került.
Ellenőrző szervek: Az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék és az Ügyészség függetlenségét érték a legsúlyosabb belföldi és nemzetközi kritikák.
Önkormányzatiság: A települések autonómiáját, döntési jogköreit és adóbevételeit (pl. gépjárműadó, szolidaritási adó) szisztematikusan elvonták.
4. Szociális biztonsági háló
Az állam „munkaalapú társadalom” jelszava alatt kivonult a klasszikus jóléti szerepkörökből:
Munkanélküli segély: Az Európai Unióban nálunk a legrövidebb (3 hónap) az álláskeresési járadék folyósítása.
Reálértékvesztés: A családi pótlék összege 2008 óta változatlan, ami az infláció miatt jelentős elértéktelenedést jelent.
Lakhatási válság: Az állami bérlakásprogram hiánya és a piaci árak elszállása miatt a fiatalok lakáshoz jutása ellehetetlenült.
5. Közlekedési infrastruktúra (MÁV)
Míg az autópálya-építés prioritás volt, a vasúti közlekedés látványos válságba jutott:
Gördülőállomány: A vonatok elöregedtek, a késések mindennapossá váltak.
Pályaállapotok: A sebességkorlátozások száma nőtt, a mellékvonalakat pedig sorra zárják be vagy sorvasztják el.
6. Az ország pénzügyi stabilitása és eladósodása
A 2010-es kormányváltás egyik fő ígérete az államadósság radikális csökkentése volt. Ehhez képest a folyamat ellentmondásos:
A GDP-arányos adósság: Míg 2010 körül 80% környékén állt a mutató, ez a 2010-es évek közepére 65% környékére csökkent (részben a magánnyugdíjpénztári vagyon államosításából befolyó 3000 milliárd forint elégetésével). Azonban a COVID-járvány óta az adósság ismét 75% fölé ugrott, és ott ragadt.
Nominális adósság: Forintban kifejezve az államadósság brutális mértékben nőtt: a 2010-es kb. 21 000 milliárd forintról 2024-re 55 000 milliárd forint fölé emelkedett.
Kamatkiadások: Magyarország jelenleg az EU egyik legtöbbet költő állama az adósság kamataira. A magas infláció és a megugró kamatkörnyezet miatt a költségvetés hatalmas összegeket fordít csak a hitelek törlesztésére ahelyett, hogy oktatásra vagy fejlesztésre költené.
Devizaarány és új függőségek: Bár a lakossági állampapírok aránya nőtt (ami pozitívum), az utóbbi években megjelentek az óriási keleti hitelek (kínai és orosz hitelek Paks II-re és a Budapest-Belgrád vasútvonalra), amelyek feltételei gyakran nem nyilvánosak, és hosszú évtizedekre eladósítják az országot.
7. A forint vásárlóértékének leépülése
Az ország eladósodásával és a gazdaságpolitikával szorosan összefügg a nemzeti valuta gyengülése:
2010-ben az euró árfolyama 265-280 Ft körül mozgott.
Mára az árfolyam tartósan a 400 Ft-os szint felett/körül stabilizálódott.
Ez a folyamat elértéktelenítette a megtakarításokat, drágította az importot és közvetve hozzájárult az Európa-rekorder magyar inflációhoz.
8. A jövő felélése (Vagyonfelélés)
Az eladósodás nemcsak pénzbeli: a kormány az állami vagyon jelentős részét „kiszervezte” közérdekű vagyonkezelő alapítványokba (KEVMA), így az egyetemek ingatlanjai, kastélyok és értékes földterületek kerültek ki a közvetlen állami kontroll alól, ami egyfajta közvagyoni leépülés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése