Felosztott Kontinensek

 Afrika gyarmatosításának részletes története

Afrika gyarmatosítása egy hosszú és összetett folyamat, amely az ókortól a 20. század közepéig tartott, de a legintenzívebb szakasza a 19. század végén zajlott, az úgynevezett "Scramble for Africa" (Afrika felosztása) során. Ez a periódus az európai hatalmak gyors terjeszkedését jelentette, amely során a kontinens nagy részét elfoglalták és kizsákmányolták. Az alábbiakban strukturáltan foglalom össze a történelmet, beleértve a hátteret, kulcseseményeket, érintett hatalmakat, területi felosztásokat és hosszú távú hatásokat. Az információk megbízható történelmi forrásokon alapulnak, és ahol releváns, több nézőpontot is figyelembe vettem a kiegyensúlyozottság érdekében.

Történelmi háttér

Afrika gyarmatosítása nem a 19. században kezdődött. Az ókori görögök és rómaiak már az i. e. 8. századtól kezdve kolóniákat alapítottak Észak-Afrikában (pl. Líbia és Tunézia területén), amelyek kereskedelmi és mezőgazdasági célokat szolgáltak. A középkorban arab és oszmán befolyás erősödött, de az európai gyarmatosítás modern kora a 15. században indult Portugália vezetésével. Portugál felfedezők, mint Vasco da Gama, kereskedelmi posztokat létesítettek a nyugat-afrikai partokon (pl. Angola, Mozambik), elsősorban a fűszer- és rabszolgakereskedelem miatt. A 16-18. században más európai hatalmak (Spanyolország, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia) is bekapcsolódtak, főleg part menti kereskedelmi állomásokkal és rabszolgakereskedelemmel. Ekkor még nem volt mély belső terjeszkedés; 1870-ben Afrika mindössze 10%-a volt európai kézen, főleg part menti területek, mint Algéria (Franciaország), Fokföld (Nagy-Britannia) és Angola (Portugália).

A 19. század közepétől a gyarmatosítás felgyorsult a második ipari forradalom miatt: Európa nyersanyagokra (gumi, elefántcsont, arany, gyémántok) és piacokra vágyott. Emellett stratégiai okok (pl. tengeri útvonalak ellenőrzése, mint a Szuezi-csatorna) és ideológiai tényezők (misszionárius tevékenység, "civilizációs küldetés") is hajtották a folyamatot. A gyarmatosítás átmenetileg "informális" volt (gazdasági dominancia), de a 1880-as években átváltott közvetlen uralomra.

A Scramble for Africa (Afrika felosztása, 1875–1914)

Ez a időszak a gyarmatosítás csúcsa, amikor hét fő európai hatalom – Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Belgium, Olaszország, Portugália és Spanyolország – versengett a kontinensért. 1914-re Afrika 90%-a európai uralom alatt állt, csak Etiópia és Libéria maradt független (bár Etiópiát később Olaszország elfoglalta 1936–1941 között). A folyamatot Otto von Bismarck német kancellár indította el, aki a rivalizálás szabályozása érdekében összehívta a Berlini Konferenciát.

Kulcsesemények és idővonal:

• 1870-es évek: Korai terjeszkedések, pl. Franciaország elfoglalja Tunéziát (1881), Nagy-Britannia Egyiptomot (1882).

• 1884–1885: Berlini Konferencia. 14 európai ország (köztük az USA) részvételével szabályozták a gyarmatosítást: kötelezővé tették a "hatékony megszállást" (katonai jelenlét), szabad kereskedelmet ígértek a Kongó-medencében, és felosztották a kontinenst anélkül, hogy afrikai képviselőket meghívtak volna. Ez legalizálta a gyors hódításokat és megelőzte a háborúkat az európaiak között.

• 1880-as–1890-es évek: Gyors területfoglalások. Németország Togót, Kamerunt és Délnyugat-Afrikát (Namíbia) szerezte meg (1884); Franciaország megalakította Nyugat-Afrikát (1895) és Egyenlítői-Afrikát (1910).

• 1898: Fashoda-incidens. Brit-francia összecsapás Szudánban, amely majdnem háborúhoz vezetett, de diplomáciai megállapodással zárult.

• 1899–1902: Második búr háború. Nagy-Britannia legyőzi a búr köztársaságokat Dél-Afrikában, teljes ellenőrzést szerezve.

• 1904–1908: Lázadások elnyomása. Pl. Herero és Nama genocídium Német Délnyugat-Afrikában (több tízezer halott), Maji Maji-lázadás Német Kelet-Afrikában.

• 1911–1912: Marokkói válságok és Italo-török háború. Olaszország megszerzi Líbiát; Franciaország és Spanyolország Marokkót.

• 1914 után: Az I. világháború alatt a német gyarmatokat felosztották a győztesek között (pl. Tanzánia brit kézre került).

Egyéb konferenciák: Algeciras Konferencia (1906) és Agadiri Válság (1911), amelyek a marokkói vitákat rendezték.

Kulcs európai hatalmak és kolóniáik

A felosztás során a határokat önkényesen húzták meg, figyelmen kívül hagyva etnikai, kulturális és földrajzi realitásokat, ami mai konfliktusok alapja.

Hatalom	Főbb kolóniák/régiók	Jellemzők
Nagy-Britannia	Dél-Afrika, Nigéria, Kenya, Uganda, Egyiptom, Szudán, Rhodesia (Zimbabwe/Zambia), Kelet-Afrika nagy része.	Legnagyobb birodalom (Afrika 30%-a), fókusz a kereskedelemre (pl. Indiai-útvonal) és nyersanyagokra (arany, gyémántok). Cecil Rhodes kulcsszereplő.
Franciaország	Algéria, Tunézia, Marokkó, Nyugat-Afrika (Szenegál, Mali, Elefántcsontpart), Egyenlítői-Afrika (Gabon, Csád), Madagaszkár.	Legnagyobb terület (Afrika 15%-a), kulturális asszimiláció ("civilizációs misszió").
Németország	Togó, Kamerun, Délnyugat-Afrika (Namíbia), Kelet-Afrika (Tanzánia, Ruanda, Burundi).	Késői belépő (1884-től), brutális elnyomás (genocídiumok).
Belgium	Kongó Szabad Állam (később Belga Kongó).	II. Lipót király személyes birtoka (1885–1908), milliók haltak meg kizsákmányolás miatt (gumi, elefántcsont).
Olaszország	Eritrea, Szomália, Líbia, Etiópia (rövid ideig 1936–1941).	Sikertelen etiópiai kísérlet 1896-ban, Mussolini alatt agresszív terjeszkedés.
Portugália	Angola, Mozambik, Guinea-Bissau, São Tomé és Príncipe.	Korai gyarmatok, belső terjeszkedés a 19. században.
Spanyolország	Spanyol Marokkó, Spanyol Szahara (Nyugat-Szahara), Egyenlítői-Guinea.	Kisebb területek, főleg Észak-Afrikában.

Ellenállás és hosszú távú hatások

Afrikai ellenállások voltak, pl. a Dervish Állam Szomáliában (1899–1920), Chimurenga-lázadás Zimbabwéban (1896–1897), vagy a Maji Maji-felkelés (1905–1907). A gyarmatosítás brutalitása óriási: milliók haltak meg háborúkban, betegségekben (pl. alvási betegség), éhínségekben és kényszermunkában (pl. Kongóban 8 millió halott 1885–1908 között). Gazdaságilag Afrika nyersanyag-exportőrré vált, ami függőséget okozott. Szociálisan kulturális rombolás történt, etnikai konfliktusok keletkeztek a mesterséges határok miatt.