Volt idő, amikor a karácsony várakozást jelentett. Nem csomagküldő értesítéseket, nem „hol tart a futár?” ideges kattintgatását, hanem csendes készülődést. Ma viszont egyre inkább úgy tűnik: a karácsony átalakult. Nem ünneppé, hanem szezonális lomvásárlási eseménnyé.
A szeretet ünnepe mára logisztikai projekt lett. Listák, kosarak, akciók, kuponok. Nem azt kérdezzük: minek örülne a másik? – hanem azt: mit tudok gyorsan, olcsón, határidőre megrendelni? Az ajándék nem üzenetet hordoz, hanem dobozt. Sokszor azt sem tudjuk pontosan, mi van benne, csak reméljük, hogy „jó lesz valamire”.
Ez nem véletlen. A fogyasztói kultúra pontosan tudja, mit csinál. A karácsonyt érzelmi zsarolássá alakította: ha nem veszel eleget, nem vagy elég jó. Ha nincs elég csomag a fa alatt, hiányzik valami – nem tárgyilag, hanem erkölcsileg. A szeretet mérőszáma darabszám lett.
Közben a világ bizonytalan. Infláció, fáradtság, túlélő üzemmód. Ilyenkor az ember gyors dopaminhoz nyúl: „legalább ezt megvettem”. Az olcsó, tömeggyártott tárgy ideiglenes megkönnyebbülést ad. Nem örömöt – megkönnyebbülést. A kettő nem ugyanaz. Az öröm marad, a megkönnyebbülés elmúlik. Marad utána a fiók mélyén egy sosem használt kütyü.
A legszomorúbb talán az, hogy nem rossz szándékból történik mindez. Az emberek nem gonoszak, nem felszínesek – csak kimerültek. A lom nem azért születik, mert nincs szeretet, hanem mert nincs idő, figyelem, jelenlét. Könnyebb rendelni, mint odafigyelni. Gyorsabb kattintani, mint beszélgetni.
Így lesz január a kijózanodás hónapja. Tele a lakás, üres érzés. Jön a lomtalanítás, az online piacterek, a „kihasználatlan, ajándékba kaptam” hirdetések. A karácsony nyoma nem emlék, hanem felesleg. Ez önmagában vádirat.
Pedig a karácsony nem tárgyakból áll. Soha nem is abból állt. Hanem abból, hogy valaki számít. Hogy időt adunk, figyelmet, valódi jelenlétet. Egy beszélgetést. Egy együtt főzést. Egy emléket, ami nem kerül polcra, mégis megmarad.
Nem az a kérdés, hogy „vegyünk-e ajándékot”. Hanem az, hogy mit pótolunk vele. Ha a tárgy helyettesít valamit, ami hiányzik, akkor lom lesz belőle. Ha kiegészít valamit, ami már megvan – kapcsolatot, figyelmet, szeretetet –, akkor ajándék.
Talán ideje lenne kimondani: nem kevesebb karácsonyra van szükségünk, hanem kevesebb lomra és több jelentésre. Kevesebb csomagra, több valódi gondolatra. Nem a fa alá, hanem egymás felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése