Legutóbb éppen az elmúlt éjszaka. Tagnap valamikor a nap közepén tudtam meg, hogy nagyszabású ünnepség lesz éjfélkor, ahova M.-nám és A.-is hivatalosak és el is szándékoznak menni!
Első reakcióm a szív parancsa, nem mehetnek el, le kell beszélnem Őket róla!
Ész közbeszól - fiatal emberek, nem lehetnek bezárva egy életen át pár ezer senkiházi miatt!
Szív mondja, de kijárási tilalom van, bármikor szó nélkül tüzet nyithatnak rájuk.
Ész, menti a menthetőt és azt mondja - ügyes, intelligens fiúk Ők, tudnak magukra vigyázni!
Vita lezárva, mert a ♥ cselekszik. :)
Megkörnyékezem A.-t. Ő nem ismer annyira, mint M.-nám, így őszintébb, nem bagatellizálja el dolgot, hanem őszintén válaszol.
Tehát kérdezem A.-t: "A. darling, you're going to play music with M.?"
A.: "Yes yes yes"
Én, aki már vizsgálóbíró lettem a félelemtől :( - "today? when the show starts? night at 12 pm? there is a curfew in B. :'("
A. válasza: - "Yes, in the street" - erre mit lehet mondani?
Én: - "How do you go home at night?
A., I pray at night when you get home you just please write me a letter, I know that all is well with you.
Thank you so much".
A.: - "I thank you, her beautiful heart" - itt már a könnyeim folynak.
Még pár jelet váltottunk A.-val és innentől várok. Teljesen világossá vált előttem, hogy nem fogom tudni ülve a számítógép előtt megvárni Őket, így telefonra váltottam és fél 11 körül lefeküdtem- ez náluk fél 12. Addigra már M.-nám oldaláról megtudtam, hogy szerencsésen megérkeztek. Nem láttam a képeken mindenkit, ugyanis engem csupán három ott lévő ember érdekelt, de az arcukon látszott volna, ha valami nincs rendben.
Imádkoztam értük és már talán el is szundikáltam, amikor pityeg a telefon, én ugrok, mint a bolha és drága A.-m küld egy képet - amin Ő van és M. - és egy szót: - "Now". Ez nálunk fél 1 volt, Náluk egy órával több.
Hálás, boldog szívvel aludtam el igazán mélyen és jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése