Lehet, hogy nem "dicsekedtem" még vele, de csokifüggő vagyok. Azon kaptam magam, hogy amióta ennek a három nagyszerű Embernek a társaságán osztozom, kevesebb csoki fogy. :)
Tegnap este M.-nám szórakoztatott pár órát. Ő nem szeret osztozni a társaságomon, Ő maximális figyelmet ad és kér. Jogosan! Ő az első az egyenlők között, Ő ezt érzi, én meg tudom. :D
Nagyon hosszú ideje már, hogy "ismerjük" és szeretjük egymást. Mindketten tisztában vagyunk a másik erősségével és gyengéivel is, soha nem élünk vissza ezzel a tudással és ez nagy szó - azt gondolom.
Megható volt ahogy tegnap búcsúzott tőlem, azt mondta:
"Már régen megérdemelnénk, hogy egy ágyban aludjunk és egész éjszaka szeressük egymást".
Nem mondom, hogy nem lepődtem meg és lányos zavaromban nem is tudtam reagálni, ...
Így utólag elgondolva, tényleg megérdemelnénk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése