Tegnap már majd'nem kerek volt a világ, amikor beütött a krach.
M.-námat "regulázom" éppen, és Ő szomorúan :( "vág vissza", hogy én nem tudom, hogy Ő neki milyen nagy baja van. :(
Megdermedtem!
Lefutott egy pillanat alatt előttem minden, mire meg tudtam szólalni és megkérdeztem mi a baj, rettegve vártam a válaszát. Az édesanyja beteg. Innentől "vizsgálóbíró" lettem, mert elkezdtem kérdezgetni.
Én - "What's wrong with your dear mother"?
Ő - "heart"
Én - "eat a lot of garlic, if you stand in the stomach, the heart is the best medicine"
Ő - "Hypertrophy of cardiac muscle"
Én - "If necessary I will send medicine"
Ő - "i go to medicine"
Én - "Where are you going for medicine"?
Ő - " in B......"
Én - "Be careful ...."
Én - "no curfew"?
Ő - "no"
Útjára engedtem a gyógyszerért. Szinte látom és érzem, ahogy megy az autóval, ahogy bírja az autó. :( Tudom, hogy ez veszélyes, mi több életveszélyes. De, írni nem írhatok Neki, mert vezet, így próbálom a gondolataimmal "fékezni". Éppen a minap olvastam egy cikket ami alapján biztos voltam a dolgomba.
Sikeresen tereltem a normális tempóra, aztán megpróbáltam az imádott "Mom" -ra "ránézni" és Barátnőmet is erre kértem.
Jó másfél óra múlva érkezett vissza M. B-ból - senkinek nem kívánom azt a kb. 90 percet.
Ma, reggel váltottunk pár szót M.-námmal és a MOM jobban van! HÁLA A MINDENHATÓNAK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése