Az EU ipara és energiafogyasztása a gázimport tilalma után – 2025 végi helyzetkép
Az Európai Unió az orosz gázimport fokozatos megszüntetését 2022 óta hajtja végre, a REPowerEU program keretében a teljes kivonás 2026–2027-re várható. Bár a cél politikai és stratégiai volt, a rövid távú gazdasági hatások súlyosak, különösen az energiaigényes iparágakban.
Magas energiaárak: komoly versenyhátrány
2025 végén az európai gáz ára még mindig 27–50 €/MWh között ingadozott, ami körülbelül kétszerese a háború előtti szintnek (15–20 €/MWh). Ez a drágább energia jelentősen rontja az EU versenyképességét az energiaigényes iparágakban, mint a vegyipar, acél-, cement- és alumíniumgyártás.
Ipari termelés visszaesése és munkahelyek megszűnése
A magas energiaárak következményeként a vegyipar, az acél- és cementipar termelése 10–20%-kal esett vissza 2021 óta. Összességében az EU ipari termelése 2023–2025 között stagnált vagy enyhén csökkent, különösen az intermediate goods és energiaintenzív termékek esetében. A visszaesés munkahelyek megszűnésével is járt: 2021 és 2024 között mintegy egymillió ipari állás szűnt meg.
Deindustrializáció jelei
Németországban a vegyipar 20%-kal csökkent, Olaszország alapfém-ipara hasonló mértékben esett vissza. Szakértők szerint ez a folyamat az EU rövid távú önkárosítása, hiszen a termelés csökkenése és a magas energiaárak komoly hátrányt jelentenek a globális versenyben, különösen Kínával és az USA-val szemben.
Összegzés
Az orosz gázimport tilalma rövid távon súlyos áldozatokat követelt: drágább energia, csökkenő ipari termelés és munkahelyek elvesztése jellemezte az elmúlt éveket. Az EU jelenlegi helyzete azt mutatja, hogy a stratégiai döntések rövid távon súlyos gazdasági terhekkel járhatnak, és az iparban dolgozók számára a következmények egyértelműen negatívak.
