Péntek 13 avagy ha nem segít a szerencse ...

Van egy orosz közmondás: "amikor a szerencse nem segít, segít a szerencsétlenség".

Éppen így jártam péntek 13.-án.

Illetve a történet, még csütörtökön hajnali 6 óra 6 perckor kezdődik M.-nám közzé tette, hogy a reptéren vannak, többed magával és utaznak Libanonba ezt én fél 7 felé olvastam, úgy ment el, hogy egy szót nem váltottunk az nap, de gondoskodott róla, hogy tudjam, hol van. ♥

Hosszú az út B.-ból Bejrútba. Iszonyú hosszú, főként, ha az ember vár, vár és vár. Február 14.-én, déli 12 óra 20 perckor üzenetet kapok, hogy megérkeztek. ♥ Hála a Mindenhatónak!

Közben azért folyt az élet, ha nehezen is, pénteken megérkezik az asszisztensem és kitalálja mérjük meg a vércukromat. Hát megmértük és 15. No, innen szép győzni! Másnap rá is állok a győzelemhez vezető útra és ma Hétfőn, 8,8 a cukrom, minden gyógyszer nélkül.

Ezt a cukorbetegséget nem mondtam el, csak S.-nak, de már megbántam, azóta szegény folyamatosan félt. M.-anámnak van elég gondja az Édesanyja betegségével, nem terhelem az enyémmel, A.-nak is meg van a maga baja.

Fiam előtt nem tudok titkolózni. Neki, még péntek délután "eldicsekedtem", Ő jó "színész", csak most nagyon meglepte a dolog és nem tudta palástolni hirtelen a meglepetését.

... most olyat teszek ...

Van ugye a bátorság - amit még az ellenség is tisztel és van az esztelenség M.-nám ez utóbbiba keveredett tegnap.

Most már "sportot" csinál abból, hogy a kijárási tilalom idején az utcán van. :( Igen, most lehet számolgatni, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy éppen Ő ....?

Így kénytelen vagyok megvonni magam M.-tól, nem szívesen teszem, lázad a vérem ez ellen, de nincs más "fegyverem"! :( Teljes egy napig bírtam :D, már szent a béke! ♥

Ép bőrrel megúszta mindenki a kijárási tilalmas kalandot! Hála a Mindenhatónak és Alahnak! ♥

....az ész és a szív harca--the mind and the heart struggles ...

.... az ész és a szív harca ...mostanában egyre többször van összeütközés e két nagyszerű szerv között.

Legutóbb éppen az elmúlt éjszaka. Tagnap valamikor a nap közepén tudtam meg, hogy nagyszabású ünnepség lesz éjfélkor, ahova M.-nám és A.-is hivatalosak és el is szándékoznak menni!

 Félelmetes, hogy sehol egy lélek. :'(

Első reakcióm a szív parancsa, nem mehetnek el, le kell beszélnem Őket róla! 
Ész közbeszól - fiatal emberek, nem lehetnek bezárva egy életen át pár ezer senkiházi miatt!
Szív mondja, de kijárási tilalom van, bármikor szó nélkül tüzet nyithatnak rájuk.
Ész, menti a menthetőt és azt mondja - ügyes, intelligens fiúk Ők, tudnak magukra vigyázni!

Vita lezárva, mert a ♥ cselekszik. :) 

Megkörnyékezem A.-t. Ő nem ismer annyira, mint M.-nám, így őszintébb, nem bagatellizálja el dolgot, hanem őszintén válaszol.

Tehát kérdezem A.-t: "A. darling, you're going to play music with M.?"
A.: "Yes yes yes"
Én, aki már vizsgálóbíró lettem a félelemtől :(  - "today? when the show starts? night at 12 pm? there is a curfew in B. :'(" 
A. válasza: - "Yes, in the street" - erre mit lehet mondani?
Én:  - "How do you go home at night?
A., I pray at night when you get home you just please write me a letter, I know that all is well with you.
Thank you so much".
A.: - "I thank you, her beautiful heart" - itt már a könnyeim folynak.

Még pár jelet váltottunk A.-val és innentől várok. Teljesen világossá vált előttem, hogy nem fogom tudni ülve a számítógép előtt megvárni Őket, így telefonra váltottam és fél 11 körül lefeküdtem- ez náluk fél 12. Addigra már M.-nám oldaláról megtudtam, hogy szerencsésen megérkeztek. Nem láttam a képeken mindenkit, ugyanis engem csupán három ott lévő ember érdekelt, de az arcukon látszott volna, ha valami nincs rendben.

Imádkoztam értük és már talán el is szundikáltam, amikor pityeg a telefon, én ugrok, mint a bolha és drága A.-m küld egy képet - amin Ő van és M. - és egy szót: - "Now". Ez nálunk fél 1 volt, Náluk egy órával több.

Hálás, boldog szívvel aludtam el igazán mélyen és jól.



 

I hate the war, all kinds of violence -- Gyűlölöm a háború, az erőszaknak minden fajtáját

I hate the war, all kinds of violence...... -Gyűlölöm a háborút, az erőszaknak minden fajtáját .....

Gondolom vagyunk még ezzel így jó pár millióan, számszerűsíteni nem tudom, de úgy vélem a többség. És nem értem, hogy a többség miért engedi, hogy ez az erőszakos, hatalomvágyó kisebbség uralkodjon a földön?

Nem lesz politikai a blog, de óhatatlanul belefolyik az erőszak az életünkbe, mérgezi a lelkünket és a testünket. Most, kérdezhetnék, miért éppen most jutott eszembe? Azonnal válaszolok a kérdésre.

Tegnap este minden úgy kezdődött, mint a mesében. Késő délután le kellett feküdnöm, mert nagyon fáradt voltam és nagyon érzem az időjárás változásait is, így este 9 óra felé jöttem a "hivatalomba", amikor már itt várt S. és zenélgettünk. :) 

Talán az ilyen állapot a "túl jól ...", hamar elrepült az idő, észrevétlen éjfél lett C.-ban, figyelmeztetne kellett S.-ot, hogy elszállt az idő, elbúcsúztunk és Ő elment aludni. Én meg vesztemre körülnéztem még, mert a délutáni alvásom miatt nem voltam álmos.

Mit látok? :) M.-anám vacsorázik barátaival, az egyik barátjának, ma van a születésnapja, azt ünneplik. (y) :)
Lelkesen lájkolom, aztán, megdermedek .....utcai fotó és valami ilyesmi, hogy " .....a kijárási tilalom ellenére.....", itt "elszakadt a film". Ami ezután következett, azzal nem dicsekszem, elvesztettem az önkontrollomat és ilyesmiket írtam M.-námnak. :'(

"M., if, you want to kill me, come and kill me, but not so slow, suffering from fear to hear that when you killed"!  

Igen, tudom, hogy ez nem volt fair és MA már sokkal disztingváltabb lennék, de az tegnap volt és ez a fenti mondat a "félelem bére"! 

Gyűlölök félni, gyűlölöm, hogy pár ezer senkiházi tartja félelemben a világot és félteni kell azokat ezektől a senkiháziaktól, Akiket SZERETÜNK!!!

 

.... more baby ...

Most A.-nál időzünk  egy kicsit, akit én - szégyen szemre - rosszul ismertem.

Jön egy parancsszerű kérés: "Let me see that now". Mit tehet ilyenkor az ember? Csinál egy selfit és elküldi. :)

Jön a válasz is gyorsan, "Ooooh very nice" és sok-sok puszi és a "...... more Baby ..." Ő az, akinek egy semmiből nem elég. :))) Aztán, következett az "I need more..", és ment a kép, ment, és ment. Jött is egy :)))


Viszont, ennyi bókot, szép szót már régen nem kaptam, mint A.-tól az elmúlt napokban.  

Ami aztán tényleg váratlanul ért az az, hogy minap közzé tettem egy 20 évvel ezelőtti fényképemet.

M.-nám úgy tett, mintha nem is látta volna. :) S. "tetszikelte", nem kommentálta privátban sem, ellenben A. azt írta privátban: "Beautiful" aztán azonnal a másik üzenet "Now to beautiful" - szóval ilyen az én drága makrancos A.-m! ♥