Most itt saját és környezetem tapasztalatait osztom meg az olvasókkal.
Pár bejegyzéssel előbb már írtam róla, hogy évtizedekig tartó lábdagadásom, amely a bénulástól volt és attól, hogy kerekesszékbe ülök, mondhatom, hogy varázsütésre elmúlt. Noha, addig pénzt, fáradságot nem kímélve, kezeltem magam eredménytelenül.
Egy szép napon egy fiatal orvos eltalálta, mi fog használni nekem és használt is. Egy epilepsziát is "gyógyító", iszonyú erős idegszer kaptam és szedtem fél éven át. Nagyon nem bírom az idegszereket, egy napi adagot öt alkalomra osztottam el és úgy vettem be, de így is napi 18 órát feküdtem "kómásan" tőle. Két hét után már többet tudtam fönt lenni, de a gondolkodásomat iszonyúan lassított. Eltelt a fél év, vissza mentek kontrollra és mondja a fiatal orvosok, hogy most fokozatosan hagyjam abba a gyógyszer szedést de, mindig legyen itthon ebből a gyógyszerből, mert az arcidegzsába bármikor kiújulhat. Újult is jó párszor....
Így az idén nyáron is, elmentem a boltba és nagyon tűzött a nap, rajtam meg nem megfelelő kalap volt. Már a boltból visszafelé érzetem a jellegzetes húzódó érzést, amely bármelyik pillanatban átcsaphat iszonyú "villámlássá".
Alig vártam, hogy haza érjek és beszedjem az idegszert. Kotorászok a fiókban a gyógyszer után, amikor eszembe jut a Lavylom. Gondoltam, na most megmutathatja mire képes. Befújtam az arcom. Jellegzetes húzódás, szinte azonnal megszűnt. Remek gondoltam, megúszom az idegszert. Egy perc múlva újra befújtam az arcom, aztán még az nap minden órában egy fújás. Megúsztam az idegszert és a vele járó szörnyűségeket.
Pár bejegyzéssel előbb már írtam róla, hogy évtizedekig tartó lábdagadásom, amely a bénulástól volt és attól, hogy kerekesszékbe ülök, mondhatom, hogy varázsütésre elmúlt. Noha, addig pénzt, fáradságot nem kímélve, kezeltem magam eredménytelenül.
***
Jó tizenöt éve arcidegzsábám van (volt). Ez olyan betegség, amitől az ember egyszerűen "megőrül", olyan fájdalommal jár, hogy kimondani nem lehet. Én nem vagyok, és soha nem is voltam ilyen "öngyilkos típus", de az arcidegzsábámmal folytatott több éves "harc" alatt megfordult a fejembe, hogyha megölném magam, akkor nem fájna. Egy szép napon egy fiatal orvos eltalálta, mi fog használni nekem és használt is. Egy epilepsziát is "gyógyító", iszonyú erős idegszer kaptam és szedtem fél éven át. Nagyon nem bírom az idegszereket, egy napi adagot öt alkalomra osztottam el és úgy vettem be, de így is napi 18 órát feküdtem "kómásan" tőle. Két hét után már többet tudtam fönt lenni, de a gondolkodásomat iszonyúan lassított. Eltelt a fél év, vissza mentek kontrollra és mondja a fiatal orvosok, hogy most fokozatosan hagyjam abba a gyógyszer szedést de, mindig legyen itthon ebből a gyógyszerből, mert az arcidegzsába bármikor kiújulhat. Újult is jó párszor....
Így az idén nyáron is, elmentem a boltba és nagyon tűzött a nap, rajtam meg nem megfelelő kalap volt. Már a boltból visszafelé érzetem a jellegzetes húzódó érzést, amely bármelyik pillanatban átcsaphat iszonyú "villámlássá".
Alig vártam, hogy haza érjek és beszedjem az idegszert. Kotorászok a fiókban a gyógyszer után, amikor eszembe jut a Lavylom. Gondoltam, na most megmutathatja mire képes. Befújtam az arcom. Jellegzetes húzódás, szinte azonnal megszűnt. Remek gondoltam, megúszom az idegszert. Egy perc múlva újra befújtam az arcom, aztán még az nap minden órában egy fújás. Megúsztam az idegszert és a vele járó szörnyűségeket.
***
Andinak - a segítőmnek - térdporcával voltak problémái. Próba, szerencse alapon fújtuk Lavyllal, nem rendszeresen, csak amikor eszünkbe jutott. Már régen, nem panaszkodik Andi a térdére.
***
Egy barátnőm van, akinek nem használt olyan látványosan, mint nekem vagy másoknak. Ő is a lábdagadását szerette volna enyhíteni, enyhülni enyhült, de nem szűnt meg, mint az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése