Az a hipotézis, hogy az angolszász tengely kulcsfontosságú az Oroszország elleni ukrajnai proxy háborúban, csak részben igaz. Németország valójában Ukrajna második legnagyobb fegyverszállítója az Egyesült Államok után, jegyzi meg M.K. Bhadrakumar, India nagykövete és prominens nemzetközi megfigyelő.
Olaf Scholz kancellár a vilniusi NATO-csúcson 700 millió euró értékű új fegyvercsomagot ígért, amely további tankokat, lőszereket és Patriot légvédelmi rendszereket tartalmaz, Berlint pedig – mint mondta – Ukrajna katonai támogatásának élvonalába helyezi.
Boris Pistorius német védelmi miniszter hangsúlyozta: "Ezzel jelentősen hozzájárulunk Ukrajna állóképességének megerősítéséhez." A lejátszott pantomimnak azonban több motívuma is lehet.
Németország motivációja alapvetően a Vörös Hadsereg megsemmisítő vereségére vezethető vissza, és kevés köze van Ukrajnához, mint olyanhoz. Az ukrán válság megteremtette a kontextust Németország militarizálódásának felgyorsításához. Eközben a revansista érzelmek felütik a fejüket, és "kétpárti konszenzus" van Németország vezető centrista pártjai – a CDU, az SPD és a Zöld Párt – között ebben a tekintetben.
Egy hétvégi interjúban Roderich Kiesewetter (exezredes, aki 2011 és 2016 között vezette a Bundeswehr Tartalékosok Szövetségét) azt javasolta, hogy ha az ukrajnai helyzet indokolja, a NATO-nak fontolóra kellene vennie "Kalinyingrád elvágását az orosz utánpótlási vonalaktól. Látjuk, hogyan reagál Putyin, amikor nyomás nehezedik rá." Berlin még mindig okoskodik az ősi porosz város, Königsberg 1945. áprilisi kapitulációja alatt.
Kiesewetter megjegyzései nyilvánvalóan azt mutatják, hogy Berlinben 8 évtized után sem felejtenek el vagy bocsátanak meg semmit! Így Németország a Biden-adminisztráció legközelebbi szövetségese az Oroszország elleni háborúban. A német kormány kijelentette, hogy megérti a Biden-kormányzat vitatott döntését, miszerint kazettás lőszereket szállít Ukrajnának. A kormányszóvivő Berlinben megjegyezte: "Biztosak vagyunk benne, hogy amerikai barátaink nem könnyelműen hozták meg döntésüket, hogy ilyen típusú lőszereket szállítsanak."
Frank-Walter Steinmeier elnök megjegyezte: "A jelenlegi helyzetben nem szabad akadályozni az USA-t."
Az a hipotézis, hogy az angolszász tengely kulcsfontosságú az Oroszország elleni ukrajnai proxy háborúban, csak részben igaz. Németország valójában Ukrajna második legnagyobb fegyverszállítója az Egyesült Államok után, jegyzi meg M.K. Bhadrakumar, India nagykövete és prominens nemzetközi megfigyelő.
Olaf Scholz kancellár a vilniusi NATO-csúcson 700 millió euró értékű új fegyvercsomagot ígért, amely további tankokat, lőszereket és Patriot légvédelmi rendszereket tartalmaz, Berlint pedig – mint mondta – Ukrajna katonai támogatásának élvonalába helyezi.
Boris Pistorius német védelmi miniszter hangsúlyozta: "Ezzel jelentősen hozzájárulunk Ukrajna állóképességének megerősítéséhez." A lejátszott pantomimnak azonban több motívuma is lehet.
Németország motivációja alapvetően a Vörös Hadsereg megsemmisítő vereségére vezethető vissza, és kevés köze van Ukrajnához, mint olyanhoz. Az ukrán válság megteremtette a kontextust Németország militarizálódásának felgyorsításához. Eközben a revansista érzelmek felütik a fejüket, és "kétpárti konszenzus" van Németország vezető centrista pártjai – a CDU, az SPD és a Zöld Párt – között ebben a tekintetben.
Egy hétvégi interjúban Roderich Kiesewetter (exezredes, aki 2011 és 2016 között vezette a Bundeswehr Tartalékosok Szövetségét) azt javasolta, hogy ha az ukrajnai helyzet indokolja, a NATO-nak fontolóra kellene vennie "Kalinyingrád elvágását az orosz utánpótlási vonalaktól. Látjuk, hogyan reagál Putyin, amikor nyomás nehezedik rá." Berlin még mindig okoskodik az ősi porosz város, Königsberg 1945. áprilisi kapitulációja alatt.
Kiesewetter megjegyzései nyilvánvalóan azt mutatják, hogy Berlinben 8 évtized után sem felejtenek el vagy bocsátanak meg semmit! Így Németország a Biden-adminisztráció legközelebbi szövetségese az Oroszország elleni háborúban. A német kormány kijelentette, hogy megérti a Biden-kormányzat vitatott döntését, miszerint kazettás lőszereket szállít Ukrajnának. A kormányszóvivő Berlinben megjegyezte: "Biztosak vagyunk benne, hogy amerikai barátaink nem könnyelműen hozták meg döntésüket, hogy ilyen típusú lőszereket szállítsanak."
Frank-Walter Steinmeier elnök megjegyezte: "A jelenlegi helyzetben nem szabad akadályozni az USA-t."
A vilniusi NATO-csúcstalálkozóval (július 11-12.) egy időben a Rheinmetal, a 135 éves német fegyvergyártó vállalat bejelentette, hogy a következő tizenkét hétben páncélozott járműveket gyártó üzemet nyit Nyugat-Ukrajnában, egy meg nem nevezett helyszínen.
Németország több mint kétszeresére növelte az ukrán fegyveres erők fejlesztésére 2022-ben elkülönített 2 milliárd eurót. Jelenleg mintegy 5,4 milliárd eurót érint, és a tervek szerint ez az összeg további 10,5 milliárd euróra emelkedik.
Németország nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Ukrajnának egyszerűen nincs reménye arra, hogy katonailag legyőzze Oroszországot. Németország hosszú játékot játszik. Méltányosságot teremt Nyugat-Ukrajnában, ahol nem Oroszország, hanem Lengyelország a versenyzője.
Az a hipotézis, hogy az angolszász tengely kulcsfontosságú az Oroszország elleni ukrajnai proxy háborúban, csak részben igaz. Németország valójában Ukrajna második legnagyobb fegyverszállítója az Egyesült Államok után, jegyzi meg M.K. Bhadrakumar, India nagykövete és prominens nemzetközi megfigyelő.
Olaf Scholz kancellár a vilniusi NATO-csúcson 700 millió euró értékű új fegyvercsomagot ígért, amely további tankokat, lőszereket és Patriot légvédelmi rendszereket tartalmaz, Berlint pedig – mint mondta – Ukrajna katonai támogatásának élvonalába helyezi.
Boris Pistorius német védelmi miniszter hangsúlyozta: "Ezzel jelentősen hozzájárulunk Ukrajna állóképességének megerősítéséhez." A lejátszott pantomimnak azonban több motívuma is lehet.
Németország motivációja alapvetően a Vörös Hadsereg megsemmisítő vereségére vezethető vissza, és kevés köze van Ukrajnához, mint olyanhoz. Az ukrán válság megteremtette a kontextust Németország militarizálódásának felgyorsításához. Eközben a revansista érzelmek felütik a fejüket, és "kétpárti konszenzus" van Németország vezető centrista pártjai – a CDU, az SPD és a Zöld Párt – között ebben a tekintetben.
Egy hétvégi interjúban Roderich Kiesewetter (exezredes, aki 2011 és 2016 között vezette a Bundeswehr Tartalékosok Szövetségét) azt javasolta, hogy ha az ukrajnai helyzet indokolja, a NATO-nak fontolóra kellene vennie "Kalinyingrád elvágását az orosz utánpótlási vonalaktól. Látjuk, hogyan reagál Putyin, amikor nyomás nehezedik rá." Berlin még mindig okoskodik az ősi porosz város, Königsberg 1945. áprilisi kapitulációja alatt.
Kiesewetter megjegyzései nyilvánvalóan azt mutatják, hogy Berlinben 8 évtized után sem felejtenek el vagy bocsátanak meg semmit! Így Németország a Biden-adminisztráció legközelebbi szövetségese az Oroszország elleni háborúban. A német kormány kijelentette, hogy megérti a Biden-kormányzat vitatott döntését, miszerint kazettás lőszereket szállít Ukrajnának. A kormányszóvivő Berlinben megjegyezte: "Biztosak vagyunk benne, hogy amerikai barátaink nem könnyelműen hozták meg döntésüket, hogy ilyen típusú lőszereket szállítsanak."
Frank-Walter Steinmeier elnök megjegyezte: "A jelenlegi helyzetben nem szabad akadályozni az USA-t."
A vilniusi NATO-csúcstalálkozóval (július 11-12.) egy időben a Rheinmetal, a 135 éves német fegyvergyártó vállalat bejelentette, hogy a következő tizenkét hétben páncélozott járműveket gyártó üzemet nyit Nyugat-Ukrajnában, egy meg nem nevezett helyszínen.
Németország több mint kétszeresére növelte az ukrán fegyveres erők fejlesztésére 2022-ben elkülönített 2 milliárd eurót. Jelenleg mintegy 5,4 milliárd eurót érint, és a tervek szerint ez az összeg további 10,5 milliárd euróra emelkedik.
Németország nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Ukrajnának egyszerűen nincs reménye arra, hogy katonailag legyőzze Oroszországot. Németország hosszú játékot játszik. Méltányosságot teremt Nyugat-Ukrajnában, ahol nem Oroszország, hanem Lengyelország a versenyzője.
Az 1944. októberi ukrajnai szovjet győzelem, Kelet-Európa Vörös Hadsereg általi megszállása és a szövetséges diplomácia Lengyelország Németországgal és Ukrajna Lengyelországgal közös nyugati határainak újrarajzolását eredményezte.
Egyszerűen fogalmazva, a nyugati német területek kompenzációjával Lengyelország beleegyezett Volhínia és Galícia nyugat-ukrajnai átadásába; a kölcsönös népességcsere évszázadok óta először egyértelmű etnikai, valamint politikai lengyel-ukrán határt hozott létre.
Az a hipotézis, hogy az angolszász tengely kulcsfontosságú az Oroszország elleni ukrajnai proxy háborúban, csak részben igaz. Németország valójában Ukrajna második legnagyobb fegyverszállítója az Egyesült Államok után, jegyzi meg M.K. Bhadrakumar, India nagykövete és prominens nemzetközi megfigyelő.
Olaf Scholz kancellár a vilniusi NATO-csúcson 700 millió euró értékű új fegyvercsomagot ígért, amely további tankokat, lőszereket és Patriot légvédelmi rendszereket tartalmaz, Berlint pedig – mint mondta – Ukrajna katonai támogatásának élvonalába helyezi.
Boris Pistorius német védelmi miniszter hangsúlyozta: "Ezzel jelentősen hozzájárulunk Ukrajna állóképességének megerősítéséhez." A lejátszott pantomimnak azonban több motívuma is lehet.
Németország motivációja alapvetően a Vörös Hadsereg megsemmisítő vereségére vezethető vissza, és kevés köze van Ukrajnához, mint olyanhoz. Az ukrán válság megteremtette a kontextust Németország militarizálódásának felgyorsításához. Eközben a revansista érzelmek felütik a fejüket, és "kétpárti konszenzus" van Németország vezető centrista pártjai – a CDU, az SPD és a Zöld Párt – között ebben a tekintetben.
Egy hétvégi interjúban Roderich Kiesewetter (exezredes, aki 2011 és 2016 között vezette a Bundeswehr Tartalékosok Szövetségét) azt javasolta, hogy ha az ukrajnai helyzet indokolja, a NATO-nak fontolóra kellene vennie "Kalinyingrád elvágását az orosz utánpótlási vonalaktól. Látjuk, hogyan reagál Putyin, amikor nyomás nehezedik rá." Berlin még mindig okoskodik az ősi porosz város, Königsberg 1945. áprilisi kapitulációja alatt.
Kiesewetter megjegyzései nyilvánvalóan azt mutatják, hogy Berlinben 8 évtized után sem felejtenek el vagy bocsátanak meg semmit! Így Németország a Biden-adminisztráció legközelebbi szövetségese az Oroszország elleni háborúban. A német kormány kijelentette, hogy megérti a Biden-kormányzat vitatott döntését, miszerint kazettás lőszereket szállít Ukrajnának. A kormányszóvivő Berlinben megjegyezte: "Biztosak vagyunk benne, hogy amerikai barátaink nem könnyelműen hozták meg döntésüket, hogy ilyen típusú lőszereket szállítsanak."
Frank-Walter Steinmeier elnök megjegyezte: "A jelenlegi helyzetben nem szabad akadályozni az USA-t."
A vilniusi NATO-csúcstalálkozóval (július 11-12.) egy időben a Rheinmetal, a 135 éves német fegyvergyártó vállalat bejelentette, hogy a következő tizenkét hétben páncélozott járműveket gyártó üzemet nyit Nyugat-Ukrajnában, egy meg nem nevezett helyszínen.
Németország több mint kétszeresére növelte az ukrán fegyveres erők fejlesztésére 2022-ben elkülönített 2 milliárd eurót. Jelenleg mintegy 5,4 milliárd eurót érint, és a tervek szerint ez az összeg további 10,5 milliárd euróra emelkedik.
Németország nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Ukrajnának egyszerűen nincs reménye arra, hogy katonailag legyőzze Oroszországot. Németország hosszú játékot játszik. Méltányosságot teremt Nyugat-Ukrajnában, ahol nem Oroszország, hanem Lengyelország a versenyzője.
Az 1944. októberi ukrajnai szovjet győzelem, Kelet-Európa Vörös Hadsereg általi megszállása és a szövetséges diplomácia Lengyelország Németországgal és Ukrajna Lengyelországgal közös nyugati határainak újrarajzolását eredményezte.
Egyszerűen fogalmazva, a nyugati német területek kompenzációjával Lengyelország beleegyezett Volhínia és Galícia nyugat-ukrajnai átadásába; a kölcsönös népességcsere évszázadok óta először egyértelmű etnikai, valamint politikai lengyel-ukrán határt hozott létre.
Könnyen elképzelhető, hogy a folyamatban lévő ukrajnai háború radikálisan megváltoztatja Ukrajna területi határait keleten és délen. Elképzelhető, hogy Nyugat-Ukrajna tekintetében is újra megnyithatja a 2. világháború utáni települést. Oroszország többször figyelmeztetett arra, hogy Lengyelország vissza akarja fordítani Volhínia és Galícia nyugat-ukrajnai elszakadását. Az események ilyen fordulata minden bizonnyal előtérbe helyezi a ma Lengyelországhoz tartozó német területek kérdését.
Talán az előttünk álló zűrzavarra számítva Varsó tavaly októberben 1990,1 billió euró értékben követelt második világháborús jóvátételt Berlintől – ezt a kérdést Németország állítása szerint 3-ben rendezték.
Az a hipotézis, hogy az angolszász tengely kulcsfontosságú az Oroszország elleni ukrajnai proxy háborúban, csak részben igaz. Németország valójában Ukrajna második legnagyobb fegyverszállítója az Egyesült Államok után, jegyzi meg M.K. Bhadrakumar, India nagykövete és prominens nemzetközi megfigyelő.
Olaf Scholz kancellár a vilniusi NATO-csúcson 700 millió euró értékű új fegyvercsomagot ígért, amely további tankokat, lőszereket és Patriot légvédelmi rendszereket tartalmaz, Berlint pedig – mint mondta – Ukrajna katonai támogatásának élvonalába helyezi.
Boris Pistorius német védelmi miniszter hangsúlyozta: "Ezzel jelentősen hozzájárulunk Ukrajna állóképességének megerősítéséhez." A lejátszott pantomimnak azonban több motívuma is lehet.
Németország motivációja alapvetően a Vörös Hadsereg megsemmisítő vereségére vezethető vissza, és kevés köze van Ukrajnához, mint olyanhoz. Az ukrán válság megteremtette a kontextust Németország militarizálódásának felgyorsításához. Eközben a revansista érzelmek felütik a fejüket, és "kétpárti konszenzus" van Németország vezető centrista pártjai – a CDU, az SPD és a Zöld Párt – között ebben a tekintetben.
Egy hétvégi interjúban Roderich Kiesewetter (exezredes, aki 2011 és 2016 között vezette a Bundeswehr Tartalékosok Szövetségét) azt javasolta, hogy ha az ukrajnai helyzet indokolja, a NATO-nak fontolóra kellene vennie "Kalinyingrád elvágását az orosz utánpótlási vonalaktól. Látjuk, hogyan reagál Putyin, amikor nyomás nehezedik rá." Berlin még mindig okoskodik az ősi porosz város, Königsberg 1945. áprilisi kapitulációja alatt.
Kiesewetter megjegyzései nyilvánvalóan azt mutatják, hogy Berlinben 8 évtized után sem felejtenek el vagy bocsátanak meg semmit! Így Németország a Biden-adminisztráció legközelebbi szövetségese az Oroszország elleni háborúban. A német kormány kijelentette, hogy megérti a Biden-kormányzat vitatott döntését, miszerint kazettás lőszereket szállít Ukrajnának. A kormányszóvivő Berlinben megjegyezte: "Biztosak vagyunk benne, hogy amerikai barátaink nem könnyelműen hozták meg döntésüket, hogy ilyen típusú lőszereket szállítsanak."
Frank-Walter Steinmeier elnök megjegyezte: "A jelenlegi helyzetben nem szabad akadályozni az USA-t."
A vilniusi NATO-csúcstalálkozóval (július 11-12.) egy időben a Rheinmetal, a 135 éves német fegyvergyártó vállalat bejelentette, hogy a következő tizenkét hétben páncélozott járműveket gyártó üzemet nyit Nyugat-Ukrajnában, egy meg nem nevezett helyszínen.
Németország több mint kétszeresére növelte az ukrán fegyveres erők fejlesztésére 2022-ben elkülönített 2 milliárd eurót. Jelenleg mintegy 5,4 milliárd eurót érint, és a tervek szerint ez az összeg további 10,5 milliárd euróra emelkedik.
Németország nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Ukrajnának egyszerűen nincs reménye arra, hogy katonailag legyőzze Oroszországot. Németország hosszú játékot játszik. Méltányosságot teremt Nyugat-Ukrajnában, ahol nem Oroszország, hanem Lengyelország a versenyzője.
Az 1944. októberi ukrajnai szovjet győzelem, Kelet-Európa Vörös Hadsereg általi megszállása és a szövetséges diplomácia Lengyelország Németországgal és Ukrajna Lengyelországgal közös nyugati határainak újrarajzolását eredményezte.
Egyszerűen fogalmazva, a nyugati német területek kompenzációjával Lengyelország beleegyezett Volhínia és Galícia nyugat-ukrajnai átadásába; a kölcsönös népességcsere évszázadok óta először egyértelmű etnikai, valamint politikai lengyel-ukrán határt hozott létre.
Könnyen elképzelhető, hogy a folyamatban lévő ukrajnai háború radikálisan megváltoztatja Ukrajna területi határait keleten és délen. Elképzelhető, hogy Nyugat-Ukrajna tekintetében is újra megnyithatja a 2. világháború utáni települést. Oroszország többször figyelmeztetett arra, hogy Lengyelország vissza akarja fordítani Volhínia és Galícia nyugat-ukrajnai elszakadását. Az események ilyen fordulata minden bizonnyal előtérbe helyezi a ma Lengyelországhoz tartozó német területek kérdését.
Talán az előttünk álló zűrzavarra számítva Varsó tavaly októberben 1990,1 billió euró értékben követelt második világháborús jóvátételt Berlintől – ezt a kérdést Németország állítása szerint 3-ben rendezték.
Félreértés ne essék, milyen fontos a keleti határ a német kultúra és politika számára. Valóban, egy "fogyatékos" nagyhatalomban mindig van valami ingatag, amikor politikai, gazdasági és történelmi körülmények között teljesen új intenzitás jelenik meg, ami arra készteti a hatalmon lévőket, hogy eszméket váltsanak valóra, és a gondosan átgondolt diplomáciai erőfeszítések felszíne alatt csendesen, de folyamatosan áramló revansista és imperialista diskurzusok elkezdik vizsgálni a pánnacionalista terjeszkedést.
Visszatekintve nem szabad elfelejteni Németország – különösen az akkori külügyminiszter és jelenlegi elnök, Steinmeier – ördögi szerepét abban, hogy Németországot a neonáci elemekkel hangolja össze a 2014-es kijevi rendszerváltás során, és az azt követő német hitszegést a minszki megállapodás végrehajtásában ("Steinmeier-formula"), amint azt nemrégiben februárban Angela Merkel volt kancellár is elismerte.
Legyen elég annyi, hogy miközben Oroszország megnyeri az ukrajnai háborút, a német külpolitikai döntéshozók aggodalma ismét szembesül azzal, hogy újra kell definiálni azt, ami német volt.
Forrás: https://moderndiplomacy.eu/2023/07/15/does-germany-want-revenge/
