Szerencsevadászokra nem lehet országot bízni

 

A TISZA Párt igazi arca: lelkes civilek, kapkodás és jó pár szerencsevadász

A TISZA Párt körül ma óriási a felhajtás, mintha egy megváltóerő érkezett volna a magyar politikába. De ha kicsit lehántjuk a marketingréteget, látszik a valóság: Magyar Péter csapata egyelőre inkább tűnik kapkodós, széthúzó, vegyes minőségű társaságnak, mint egy jól felépített politikai erőnek.

Magyar Péter maga kétségtelenül erős hang, nagy energiával, de ugyanolyan nagy egóval. Karizmatikus, igen, de közben tapasztalatlan, sokszor impulzív, és politikailag éretlen döntéseket hoz. Egyik pillanatban ütős, másikban kapkod. Ettől néha inkább egy indulatos aktivistára hasonlít, mint egy országos párt vezetőjére.

A körülötte összegyűlt emberek pedig pointszerűen mutatják meg az új pártok egyik legnagyobb betegségét: nem a legjobbakat szippantják magukhoz, hanem azokat, akik épp ott állnak a színpad szélén. A sietség miatt nem volt idejük valódi rostálásra vagy értékalapú építkezésre. Így kerültek a listára teljesen különböző kaliberű emberek: akad köztük hiteles civil, vannak lelkes amatőrök, de sajnos feltűnően sok a szerencsevadász.

És bizony ez a legfeltűnőbb:
Azok, akik most látták meg a lehetőséget, hogy egy felkapott párt listahelyén „talán be lehet csúszni a parlamentbe”. Olyan szereplők, akik nem reformot akarnak, nem közéleti felelősséget, hanem hatalmat, fizetést, státuszt, és mindezt minél gyorsabban. Az ilyen emberek minden újonnan alakult pártba beférkőznek, de a TISZA-nál most feltűnően sokan vannak.

Ez nem csupán zavaró. Ez veszélyes is.
Egy párt, amit ennyire vegyes minőségű emberek ölelnek körül, könnyen szétesik, miután kifogy a lendület. Mert lelkes civilekből lehet alapot építeni, de szerencsevadászokra nem lehet országot bízni.

A TISZA tehát nem csodafegyver. Nem garancia semmire. Nem biztos, hogy a pusztán Magyar Péter hangereje köré épített tábor hosszú távon stabil marad. A felkapott politikai hullámok ugyanis éppen olyan gyorsan omlanak össze, mint ahogy felemelkednek – főleg, ha tele vannak olyanokkal, akik csak a saját jövőjüket építik, nem az országét.

A kérdés most az, hogy a TISZA képes lesz-e ezeket a repedéseket befoltozni, vagy elnyeli őket a belső káosz és a „mindenki a maga hasznát nézi” mentalitás.

Egy dolog biztos:
Magyarországnak nem új szerencsevadászokra van szüksége, hanem valódi vezetőkre, aki nem bújik a mentelmijog mögé.