Rendszeres olvasók

2017. március 15., szerda

Március 15.-re, a vágyott és soha meg nem kapott SZABADSÁG

Mi a SZABADSÁG?
Nekem az amit Heltai Jenő szavakba öntött.

Szabadság

Tudd meg : szabad csak az, akit

Szó nem butít, fény nem vakít,

Se rang, se kincs nem veszteget meg,

Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

A látszatot lenézi, meg nem óvja,

Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek

Ajkát hazugság nem fertőzi meg,

Aki üres jelszókat nem visít,

Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,

Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,

Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,

Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre

S embernek nézi azt is aki pőre.

Tudd meg : szabad csak az, aki

Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,

Tüzet fölöslegesen nem harangoz,

Van mindene, ha nincs is semmije,

Mert nem szorul rá soha senkire.

Nem áll szemébe húzott vaskalappal,

Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,

És győzi szívvel, győzi vállal.

Helyét megállja mindég, mindenütt,

Többször cirógat, mint ahányszor üt,

De megmutatja olykor, hogy van ökle....

Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet

Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !

Tudd meg : szabad csak az,

Aki oly áhítattal mondja ki,

Mint Istenének szent nevét a jó pap.

Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít

És lelki béklyó többé nem szorít.

Hiába őrzi porkoláb s lakat,

Az sose rab, ki lélekben szabad.

Az akkor is, ha koldus, nincstelen,

Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,

Hol áldozat nincs, nincs szabadság.

Ott van csupán, ahol szavát megértve

Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,

Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,

Magad javára letarold,

Mert szabadabb akarsz lenni másnál.

A szabadság nem perzsavásár.

Nem a te árud. Milliók kincse az,

Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva

Ráönti illatát a szomjazó világra,

Hogy abból jótestvéri jusson

Minden szegénynek ugyanannyi jusson.

Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,

Te sem vagy még szabad, te is csak...

Gyáva rab vagy.

***
 
Valljuk be, hogy SZABADOK  még sosem voltunk - de, lehetünk.
 
Történelmünk fényes bizonyíték rá, hogy mint oly' sok államnak valaki, valakik mindig élősködtek, élősködnek rajtunk.
 
 
Ami szinte felfoghatatlan, érthetetlen, hogy miért engedjük? Sokat gondolkodtam ezen. Arra jöttem rá, hogy "túl jóhiszeműek vagyunk", de tényleg. Minél nagyobbakat lódít valaki, annál jobban hiszünk neki. Szemléletes példa erre az elmúlt 26-27 év, de még az elmúlt 6-7 év is. Jó, ne menjünk olyan messzire, mert akkor könyvet kell írnom, nem lesz elég az a blog bejegyzés. Vegyük csak a mögöttünk lévő pár napot.
 
Köztársasági Elnök választás volt. Érdekes módon vagy nem is annyira érdekes - csak sajátságos - a Köztársasági Elnököt a képviselők választják. Nos, lehetett választani az arany és a szarany között. Nem fogják elhinni a képviselők a szaranyt választották!
 
A hatalom, ha valakinek a kezébe kerül, azonnal látszik, hogy milyen ember. A hatalom olyan, hogy lehet élni vele és lehet visszaélni. Nálunk Mátyás király óta ez a visszaélés megy folyamatosan. Csak egy szemléletes példa erre, az elmúl 26-27 évben, nem született olyan törvény, amely a Magyar Nép javát szolgálta volna.
 
Tulajdonképpen, ha belegondolok, csoda hogy élünk!
 
A hatalom! Orbán Viktor a nagyot mondásának következtében - szinte - korlátlan lehetőséget kapott a hatalom gyakorlására. Ezt a hatalmat lehetett volna a NÉP szolgálatába állítani és olyan fejlődést elérni, amelyhez fogható kevés van a világon.
 
Ehelyett, ezt a felhatalmazást a Orbán Viktor a lopás, hazudozás, csalás, korrupció szolgálatába állította és egy óriási fertő lett a Hazánk. Mindent ellopnak ami mozdítható, sőt még azt is ami "le van betonozva", tegye fel a kezét, aki ilyen hazára vágyott?
 
Ameddig csak a harmadik világhoz fogható nyomorban él a Magyar NÉP fele, addig szégyenkeznünk kell azért hogy hittünk a hazud szavaknak.
 
Csupán egy dolog van, amire most is büszkék lehetünk, hogy nincs olyan ország, Magyarországon kívül amelynek elveszik az 2/3 részét és túl éli!
 
Most rajtunk a sor, megcáfolni a Török átkot, összefogni és minden áron, gyökeresen változtatni a sorsunkon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése