Ha nem teszünk gyors és határozott lépéseket a klímaváltozás mérséklésére, teljesen reális eshetőség, hogy az 2050-re közvetlen egzisztenciális fenyegetést fog jelenteni az emberiségre –írja a CNN egy új jelentés alapján.
A Breakthrough National Center for Climate Restoration nevű ausztrál think tank által jegyzett a jelentés (pdf) nem új kutatáson alapul, hanem a korábbi tudományos eredmények alapján modellez lehetséges jövőbeli szcenáriókat. És nem túl vidám eshetőségeket vázol fel: elviselhetetlen hőség, elhagyatott városok, egymilliárd otthontalanná váló ember, összedőlő élelmiszeripar, összeomló ökoszisztémák.
- A jelentés szerint ha az a forgatókönyv valósulna meg, hogy a globális hőmérséklet 2050-re 3 Celsius-fokkal emelkedik az ipari forradalom előtti szinthez képest, akkor
- a világ népességének 55 százalékának a szárazföldi területek 35 százalékán évi több mint 20 napon kellene olyan forrósággal megbirkóznia, amely már "túl van az emberi túlélhetőség határán";
- Nyugat-Afrikában, Dél-Amerikában, a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában évi több mint 100 halálosan forró nap lenne, aminek következtében több mint egymilliárd embert kellene máshová költöztetni;
- a megemelkedő tengerszint miatt a világ számos nagyvárosa, többek között Mumbai, Jakarta, Sanghaj, Kanton, Hongkong, Ho Si Minh-város, Bangkok és Manila egyes részei elnéptelenednének, és csak Bangladesből 15 millió embert kellene áttelepíteni;
- az élelmiszer-termelés is összezuhanna, mivel a mezőgazdasági szempontból fontos rovarok száma katasztrofális mértékben bezuhanna, a kulcsfontosságú termőterületeken élhetetlen lenne a klíma és krónikus vízhiány ütne be, az élelmiszerhiány következtében pedig az árak az egekbe szöknének;
a világ több nagy ökoszisztémája is összeomlana, például az északi-sarki, az amazóniai és a korallzátonyokon élő.
A jelentés előszavát Chris Barrie, az ausztrál hadsereg korábbi parancsnoka írta, aki szerint "az atomháború után az ember által okozott globális felmelegedés a legnagyobb fenyegetés az emberiségre a bolygón". Hozzáteszi azt is, hogy a jelentésben reális eshetőségként felvázolt ítéletnap ma még nem elkerülhetetlen, de ha nem lépünk azonnal, elég gyérek a kilátásaink. A jelentést David Spratt és Ian Dunlop jegyzi, akik mindketten klímakutatók, de Dunlop korábban a fosszilis iparágban töltött be nemzetközi cégvezetői pozíciókat és az ausztrál szénipari szövetséget is vezette, tehát a másik oldalról volt rálátása a problémára.
Andrew King, a Melbourne-i Egyetem klímatudósa, aki nem vett részt a jelentés elkészítésében, azt mondta, hogy bár arra nem számít, hogy az emberi civilizáció véget érne 2050-re, a jelentés megállapításai reálisak, és valóban nagy egzisztenciális kihívásról van szó. Szerinte a jelentésben említett minden probléma – mint a tömeges áttelepítések vagy az élelmiszerhiány – előfordulása valóban várható 2050-re, csak az a kérdés, hogy ezek mennyire széles körűen fognak jelentkezni. A pontos forgatókönyv a klímaváltozás mellett egy sor további tényezőn, például a népességnövekedésen is múlik.
Az elmúlt hónapokban egymást követik a klímaváltozás potenciálisan katasztrofális következményeit reális lehetőségként tárgyaló tanulmányok és jelentések, a legnagyobb visszhangot a világ egyik legfontosabb klímakutató szervezete, a Kormányközi Panel a Klímaváltozásról (IPCC) tavaly őszi jelentése kapta, de idén márciusban egy mérföldkőnek számító ENSZ-jelentés (pdf) is arra jutott, hogy fogy a cselekvésre rendelkezésre álló időnk. A szintén az ENSZ-hez tartozó IPBES májusi jelentése szerint egymillió fajt máris a kihalás fenyeget. A CDP gazdasági hatásokat vizsgáló friss júniusi jelentése szerint pedig a világ legnagyobb vállalatai ezermilliárd dolláros veszteségre számíthatnak a klímaváltozás miatt.
